Erre a kérdésre a 155. lecke nagyon egyértelmű választ ad.
Sokan keresik az igazságot: Kik vagyunk, mi végre születtünk a Földre.
A világ, amelyben élünk, az illúziók világa, és mi vakká és süketté válunk ezektől a valósnak hitt illúzióktól.
– Van, aki nem keresi az igazságot, mert ezt az illuzórikus világot hiszi valósnak, az illúziókat választja, annak minden fájdalmával és csalódásával együtt.
– Van, aki úgy keresi az igazságot , hogy hisz annak illuzórikus voltában de lemond róla . Elvonul a világ dolgai elől, hogy ne érje kísértés. Úgy hiszi, akkor jut el az igazsághoz, ha elszigeteli magát tőle.
– Van , aki úgy keresi az igazságot, hogy azt hiszi áldozatot kell hoznia. Szenvednie és nélkülöznie kell, hogy mintegy jutalomképpen majd a Mennyországban kapja meg a megérdemelt örömöt.
Ám van egy ösvény ezek között az utak között, és ezt kínálja Neked A csodák tanítása. Ezt az utat járva gyorsan magad mögött hagyod majd az áldozathozatalt és a nélkülözést. Ez a számodra kijelölt út. Úgy járod ezt az utat, hogy a többiek előtt nem tűnsz majd különbözőnek testvéreidtől, bár megváltoztál.
„A külsőd nem változik meg, bár gyakrabban mosolyogsz majd. Homlokod felderül, pillantásod megnyugszik. És akik hozzád hasonlóan járják a világot, maguk közül valónak ismernek fel téged. Ám akik még nem ismerték meg ezt az utat, szintén felismernek majd, és azt fogják hinni, éppúgy közéjük tartozol még, mint korábban.”
Igy szolgálhatod őket és önmagadat is, miközben az Isten által neked megnyitott útra tereled lépteiket, amelyeket Isten nekik is megnyit majd általad.
Igaz, továbbra is úgy tűnik majd, hogy az illúziók ragaszkodnak hozzád, hogy bármikor elérhesd őket, de már félreálltak, már felismered őket és nem illúziókat tanítasz testvéreidnek.
Az igazság mindig veled lesz ezen az úton, mert utad már meghaladja az illúziókat és te pedig arra hívod fel testvéreidet, hogy kövessenek ezen az úton.
Az áldozathozatal és a nélkülözés útja zsákutca, csak kudarcra és megvalósíthatatlan célokra vezet. Ám ha benned megerősödik A csodák tanításának útja, akkor felismered majd, hogy ez az út vezet az igazsághoz, és ezáltal testvéreidnek is lámpása tudsz lenni. Mindenkinek szüksége van arra, hogy valaki kivezesse a sötétségből, az egó rémálmaiból. Légy te ez a lámpás.
„Járj hát bizonyossággal, de körültekintően, mert új még számodra ez az út. Lehet, hogy néha kísértést érzel, hogy az igazság helyett az illúziókra tekints. Azonban soha ne felejtsd, hogy nem vagy egyedül ezen az úton. Az út végén nem lesz semmi, ami az igazság és közéd állhatna. Lépj hátra, és hagyd, hogy Isten vezessen téged . Lehet, hogy te nem tudod pontosan hova igyekszel, de Isten ismeri a célt , hagyd hát, hogy Ő vezessen.
„Ne keress hát olyan ösvényeket, amelyek látszólag máshová vezetnek. Isten Fia vagy, így nem lehetnek méltó vezetőid az álmok. Ne feledd, Isten a te kezedbe tette Kezét, és megadta neked testvéreidet, mert bízik abban, hogy méltó vagy az Ő bizalmára. Isten nem tévedhet. Az Ő bizodalma biztosítja utadat és célodat. Sem testvéreidet, sem valódi Énedet nem fogod cserbenhagyni.
És most arra kér téged, hogy minden áldott nap gondolj rá egy keveset, hogy szólhasson hozzád, hogy szólhasson neked az Ő Szeretetéről, emlékezetedbe idézve, mily nagy az Ő bizodalma, és mily végtelen az Ő Szeretete. Gyakoroljuk hát boldogan ezt a gondolatot a te nevedben és az Ő Nevében, mert bizony egy a ti nevetek:
Félreállok, és hagyom, hogy Ő vezessen,
Mert az Őhozzá vezető utat járom.”
Létezhet –e olyan ösvény, amelyet szívesebben választanál ehelyett?