Te minek vagy a rabja? A gyermekkorodban kapott lelki sérüléseknek? A hajdani traumáknak? Mások döntéseinek, amelyeket megkérdezésed nélkül hoztak a sorsodról? Egy beteljesületlen kapcsolatnak? Egy nemszeretem állásnak? Mindennapi életed taposómalmának?
Rázd le magadról a béklyót! Vesd le válladról a terhet, amelyet a neheztelésed, a megbánásod és a bűntudatod tesz ólomsúlyúvá! Többé ne a többi embert és a múltadat okold mindazért, ami nincs rendben az életedben! Minden áldott nap alkalmad nyílik rá,hogy újra kezdd az életedet. Amikor reggelente felnyitod a szemed, újjászületsz, és esélyt kapsz rá, hogy változtass a nemkívánatos dolgokon, és általánosságban jobbá tedd az életed. Minden, egyedül csak rajtad áll. A boldogságod nem a szüleiden, párodon vagy a barátokon múlik, és nem is a múltadtól függ, hanem egyes, egyedül csak tőled.
Mi tart hát vissza? Az elutasítástól vagy a kudarctól félsz, netán épp a sikertől? Az emberek véleményétől tartasz, a bírálatuktól, esetleg attól, hogy hibát követsz el, vagy épp egyedül maradsz?
Rázd le magadról a béklyót, amellyel saját magadat kötötted gúzsba! Csupán egy valamitől kell félned, éspedig attól, hogy nem teljesíted ki önmagad, csak hagyod elsuhanni az életedet, anélkül, hogy véghezvinnéd, amire vágysz, s elszalasztod a nagy lehetőséget, hogy megmutatkozz mások előtt, kimondd, amit gondolsz, és megoszd a lelked kincseit. Te is az élet értékes része vagy, ahogyan mindenki más, megvan hát a jogod, hogy felemelt fejjel járj. Múltbéli baklövéseid már feledésbe merültek, jövőbeli ballépéseid pedig majd megbocsátást nyernek. Senki sem tartja számon a hibáidat, egyedül csak te ! Te magad vagy a bíró, aki elmarasztal, az ítéletvégrehajtó, aki kirója rád a büntetést, és a rossz barát, aki bírálattal illet! Lépj ki ebből a körből! Bocsáss meg magadnak: erre egyedül te vagy képes!
Mikor fogod elmondani a szeretteidnek, hogy milyen fontosak számodra? Amikor majd a halálos ágyadon fekszel, és csak néhány perc lesz hátra az életedből? Netán, amikor ők állnak majd a halál küszöbén ?
A szeretet, amelyet ma nem juttatsz kifejezésre, örökre elkallódik. Ne feledd, az élet olyan rövid és törékeny, hogy nem vesztegethetjük az időnket kesergésre vagy ostoba civakodásra! Ma van itt az ideje, hogy megbocsásd a múlt sérelmeit, és elsimítsd a régi viszályokat. Adj önmagadból minél többet azoknak, akiket szeretsz, de ne várj tőlük viszonzást! Szeresd őket olyannak, amilyenek és tartsd tiszteletben a legértékesebb ajándékot, ami neked és nekik adatott: a szabadságot!
Leld örömöd emberi kapcsolataidban anélkül, hogy túl nagy hűhót csapnál minden apróság körül! Ha megpróbálod rákényszeríteni az embereket, hogy mindenben a te akaratodat kövessék, és olyanná váljanak, amilyennek te szeretnéd látni őket, ha basáskodni kezdesz a környezeteddel, akkor csak a konfliktusokat gyarapítod az életedben. Engedd, hogy mások meghozzák saját döntéseiket, és te is hozd meg a magad döntéseit, mindenkor szem előtt tartva valamennyi érintett legfőbb érdekét. Ily módon életed megtelik harmóniával.
Végül pedig megkérdem tőled: mire vársz még, hogy elkezdd végre élvezni az életedet? Arra, hogy valamennyi problémád megoldódjon? Hogy az összes traumád orvoslásra leljen? Hogy mások végre felismerjék a valódi értékeidet? Hogy a szerelem beköszöntsön az életedbe? Hogy visszatérjen hozzád valaki aki elhagyott? Hogy minden pontosan úgy alakuljon, ahogy te elképzeled? Hogy kilábaljunk a gazdasági recesszióból? Hogy csoda történjen a kedvedért? Hogy varázsütésre minden gyönyörűvé és tökéletessé váljon?
Ébredj fel, fivérem ! Ébredj fel, nővérem! Élj a jelen pillanatban! Az életed nem akkor veszi majd kezdetét, amikor minden terved szerencsésen alakul, vagy amikor végre megszerzed, amire oly hevesen vágytál. Az életed most zajlik, ebben a szent pillanatban. Most, amikor ezt a bekezdést olvasod , bárhol bármilyen körülmények között leledzel is éppen. A szíved a jelen pillanatában szállítja a vért tested összes sejtjéhez, s a tüdőd most gondoskodik róla, hogy az oxigén mindenhova eljusson a szervezetedben. Az a bizonyos értelmünkkel felfoghatatlan hatalom pillanatról pillanatra tart életben téged, és most ad rá módot, hogy láss, gondolkodj, kifejezd magad, mozgasd a tagjaidat, nevess, vagy akár sírj, ha úgy tartja kedved!
Ne tekintsd magától értetődőnek, hogy élsz! Ne tedd szokásoddá, hogy reggelente unottan, rosszkedvűen, vagy épp aggodalmaktól gyötörten kászálódsz ki az ágyból! Nyisd ki a szemed, és adj hálát a csodáért, hogy látod a világot! Adj hálát azért, hogy hallod a madarak csicsergését és a gyermekek kacagását! Szorítsd a kezed a mellkasodra, és érezd erős szívverésedet, amely ezt dobolja: – „Most élsz, most élsz, most élsz!”
Tudom én, hogy az élet nem tökéletes, és teli van nehéz helyzetekkel. Talán így is kell lennie. Talán ezért kaptunk meg minden szükséges kelléket ahhoz, hogy szembenézhessünk vele: könnyeket, hogy gyászolhassunk, szavakat, hogy kifejezhessük szeretetünket, két erős kart, hogy átölelhessük szeretteinket, két kezet, hogy segíthessünk embertársainkon, érző szívet, hogy szeretetet adhassunk és kaphassunk, és gondolkodó elmét, amelyeknek köszönhetően választhatjuk meg, miként reagálunk a különböző eseményekre.
Azt is jól tudom, hogy te magad sem vagy tökéletes. Senki nem az. És mégis sok millió változó játszott össze, hogy a világra jöhess. Egy lenyűgöző tervrajz alapján alkottak meg, és osztozol az emberiség erényeiben és fogyatékosságaiban.
Oszd hát meg szenvedélyeidet, félelmeidet, sérelmeidet, gyengeségeidet, titkaidat és szeretetedet, valamennyi fivéreddel és nővéreddel! Isten hozott az emberi nemben! És ne feledd, úgynevezett fogyatékosságaid is részei a szabadságodnak és emberi természetednek, csak fel kell ismerned őket!
Ha pedig most azt kérdezed magadtól, ki vagyok én, hogy minderről kioktassalak, hát azt felelem, hogy senki más, mint önmagad egy másik változata. Egy emberi lény, a sok milliárd közül. Ám olyasvalaki, aki eltökélte magában, hogy szabad emberként fog élni, és újra a saját kezébe veszi az élete irányítását.
Remélem te is követed a példámat!
Részlet Anand Dilvar Rab, a testbe zárt lélek c. könyvéből