Csodautasoknak – 100. lecke

„Isten neked rendelt Akarata a tökéletes boldogság. Miért döntenél hát az Ő Akarata ellenében? Megadatott neked a szerep, amelyet neked szán tervében, hogy visszatérhess az Ő Akaratához. E szerep éppoly létfontosságú a terv, mint a saját boldogságod érdekében. Örömödnek ki kell teljesednie, hogy megértsék az Ő tervét azok, akikhez Ő küld téged. Ragyogó arcod által testvéreid is meglátják majd feladatukat, boldog nevetésedben pedig meghallják majd Isten hangját.” (100.lecke/2)
Vajon tisztában vagyunk-e ezzel a szereppel? Eszünkbe jut e a hála, amikor jól mennek a dolgaink? És eszünkbe jut e az elfogadás, amikor nehéznek és kilátástalannak látjuk az életünket? Amikor az ego beborítja a bennünk élő – soha ki nem hunyó fényt – vajon akkor is eszünkbe jut e szerep? Eszünkbe jut-e, hogy ezt a „rosszat” nem Isten akarta, hanem az, hogy megfeledkeztünk valódi énünkről, és átadtuk az irányítást az egónak ? Elfogadtuk-e valóban a szerepünket Isten tervében? Elfogadtuk-e, hogy X.Y-ként itt élünk a földön, hagy tapasztaljunk, hogy teremtsünk ? Eszünkbe jut-e, hogy e szerep betöltését a saját boldogságunk érdekében játsszuk? Játéknak, izgalmas, minden pillanatban meghaló és újjáéledő játéknak látjuk-e, vagy földi életen át tartó, reménytelen küzdésnek?
Rajtunk múlnak a válaszok.
A tanítás azt mondja, legyen meg benned a hajlandóság, aztán kérd a Szentlélek segítségét, mert nem kell egyedül menned ezen az úton. Lásd, érezd meg és fogadd el a benned élő világosságot, mert az vezet és biztonságot nyújt neked. És ebben az egyre erősödő fényben másoknak is lámpása lehetsz. Mert ezt is vállaltad ! Töltsd be szereteteddel a teret, bárhol vagy is, és bármekkora is ez a tér. (CSÉ)