A megbocsátás
Sokan, sokféleképpen értelmezik a megbocsátást. Van, aki tehernek érzi, van aki fél tőle és képtelennek érzi magát arra, hogy ezt megtegye. A csodák tanítása teljes anyagán átvonul a megbocsátás eszméje és ezáltal teljesen letisztul a kép e fogalomról.
A 62. leckében már körvonalazódik számunkra a megbocsátás fontossága:
– A sötétség világát a te megbocsátásod juttatja majd a fénybe,
– Megbocsátásod által ismerheted fel a világot, amelyet látsz,
– Megbocsátásod által tér vissza emlékezetedbe az önmagadról való igazság, következésképp a megbocsátásodban rejlik a megváltásod.
De hogyan „kell” megbocsátani?
Jóval A csodák tanítása előtt azt hittem, hogy megbocsátani annyit tesz, hogy valahogyan elfelejtem (nem emlékszem) arra, ami haragot, szomorúságot, csalódottságot okozott nekem.
Tudtam, hogy ezt szeretettel tehetem meg, ezért hát igyekeztem nagy szeretettel gondolni arra a valakire ,aki okozta nekem azokat az érzéseket, amelyeket szeretettel kellett feloldanom. Ez az esetek zömében sikeres volt, de most így visszagondolva, mégis erőltetettnek érzem. Mégpedig azért, mert A csodák tanítása megmutatta nekem a kérdés egy másik aspektusát, ami végeredményében majdnem azonos, de tartalmában sokkal mélyebb, tudatosabb.
A csodák tanítása azt mondja, hogy a megbocsátás, a megváltás és a megszabadulás, mind azonos fogalmak. Ennek mentén egyszerűbben tudom a megbocsátást „kezelni”.
A megváltás az egyetlen feladatom itt. A megváltás és a megbocsátás egy és ugyanaz. (99.lecke) …. A megbocsátás maga a megszabadulás (15/VIII/1)
A megszabadulás azt jelenti, hogy megszabadulok az ego fogságából , megszabadulok attól a nézőponttól, amit az ego akar rám kényszeríteni. Vagy úgy is mondhatnám, megszabadulok az ego szemüvegétől. Ha ezt meg tudom tenni, akkor meg tudok szabadulni a bűntudattól is.
„A Szentlélek tudja, hogy a megváltás nem más, mint a bűntudattól való megszabadulás” (14/III/13)
A csodák tanításai fogalmai mind összefüggenek egymással. Hiszen , ha tovább fűzöm a gondolatot, akkor a megbocsátással elengedtem a múltat is….és ez már az újjászületés.
„Újjászületni annyi, mint elengedni a múltat és ítélkezés nélkül tekinteni a jelenre. (13/VI/3)
Szavakkal ki sem tudom fejezni, milyen érzéseket adnak nekem ezek a felismerések.. Örülök, hogy megoszthatom Veletek, akik mind ezt a csodákkal teli utat járjátok. (CSÉ)